Sokszor halljuk ezt a mondatot. Akkor is kihívás ezt hallani, ha az, aki ezt mondja, ötven elmúlt, de ha ez a valaki, még csak harminc, hirtelen reagálni sem tudsz. Néha elveszünk az időben és már nehéz megmondani, hogy 2025-ben vagy még 2024-ben, de a lényeg az, hogy részt vettünk egy három napos inspiráló online műhelyen dr. Edith Eva Egerrel. Sokan ismeritek „A döntés” című könyvét.
Edi – ahogy mindenki szólítja -, a traumákról ezt mondta: „Fájdalmas élményeink nem terhet jelentenek, hanem ajándékot. Perspektívát és értelmet adnak nekünk, lehetőséget arra, hogy megtaláljuk egyedi célunkat és erőnket.”
Azt jelenti, hogy valójában minden döntés kérdése. Ahogy azt Edi is mondja, az a legnagyobb szabadságunk, hogy ezt megtehetjük.
A nap végén a valódi kérdés azonban mindig az, hogy valójában akarom-e?
A változástól mindenki fél – ez normális. A félelem azonban a túlélésünket biztosította és biztosítja ma is. Amikor átmegyünk az úton, mindig körülnézünk, hogy jön-e egy bicikli vagy autó, ami elüthet vagy mielőtt felmászunk egy fára, megnézzük, hogy le is tudunk-e majd jönni … A félelem normális esetben arra bíztat bennünket, hogy mérjük fel a lehetőségeinket, a körülményeinket és megmutatja azt, ahol kicsit jobban kell figyelnünk, illetve esetlegesen érdemes egy „B” verzióval is készülnünk …
Tévhit, hogy a változás, akkor jó, ha „igen”-t mondunk és akkor rossz, ha „nem”-et. Valójában egy döntés akkor jó, ha JÓL érezzük magunkat benne. Szóval függetlenül attól, hogy „igen” vagy „nem”, jól vagyunk vele/benne.
És benne van a pakliban, hogy épp akkor épp ott „nem”-et mondunk.
ÉS nem baj, ha nem!
Ilyenkor azonban sokszor azzal takarózunk, hogy „Ezt dobta az élet!”. Valójában, ha egészen és mélyen őszinték vagyunk magunkhoz, legalább magunknak ki kell mondanunk – „Most nincs hozzá erőm/energiám, most még nem vagyok kész megcsinálni vagy megtenni a következő lépést.” Ennek sokkal több értelme/energiája van és esélyt ad arra, hogy erőt gyűjtsünk a következő lépéshez – meghozni a döntést, amivel változtatni akarunk, hogy más és jobb legyen.
Az újévi fogadalmak ott szoktak megbukni, hogy 10-15 dolgot egyszerre akarunk megváltoztatni az életünkben, pedig egyet is épp elég. érdemes tehát azt átgondolni, hogy az az egy, amivel elkezdem és ezt minden egyes nap megcsinálom – például minden reggel leülök ér átlélegzem a testem vagy vállalom, hogy hetente kétszer jógázom vagy lecserélem a tányérom nagyról kicsire …
Próbáld ki, hogy lépésről lépésre, hogyan tudsz új gondolatokat, ezáltal új érzéseket és a végén új szokásokat a mindennapjaid részévé tenni!
„Az idő nem gyógyít. Az gyógyít, amit az idővel csinálsz”. Dr. Edith Eva Eger