TE mit teszel, ha az intuíciód ütközik a logikáddal vagy az értelmeddel? Jobbnak találod az egyiket, mint a másikat? Melyik a domináns az életedben?
A ráció és az intuíció témából szeretnénk Nektek gondolatébresztő ízelítőt adni.
A következő idézetet Henri Poincaré, francia matematikus mondta. „A tudományon keresztül bizonyítunk, de az intuíción keresztül fedezzük fel.” bízunk benne, hogy ez az idézet nemcsak hozzájárul ahhoz, hogy megértsük a racionalitás és az intuíció szerepét a felfedezésben, hanem arra is, hogy ráérezzük szerepére a saját életünkben.
Mindannyian találkoztunk már a saját életünkben vagy az önismereti utunkon a ráció és az intuíció dinamikájával magunkban és körülöttünk is. Steve Jobs, akinek kulcs szerepe volt az Apple létrehozásában, ezt mondta erről a témáról: „Az intuíció nagyon erős dolog, szerintem erősebb, mint az értelem.” Arisztotelész művei tartalmazzák a logika, a ráció legkorábbi ismert formális tanulmányát. Őt tartják a modern európai tudomány atyjának és előfutárának. Munkájának hatása hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati társadalom oly nagy mértékben a racionális gondolkodásra és a tudományos módszerekre támaszkodik abban, hogy megértse világunkat és önmagunkat.
A racionális gondolkodást úgy határozzák meg, mint az ÉRTELEM, a DOLGOK ÉRTELMÉNEK megértésének képességét és a LOGIKA használatát a TÉNYEK megállapítására és ellenőrzésére.
A racionális gondolkodás elemzéseket, adatokat és hiteles forrásokat használ a döntések értelmezéséhez. Ez egy olyan logikus folyamat, ahol az ember KÜLSŐ forrásokban és konkrét tényekben bízik. Magába foglalja agyunk azon szempontjait, amelyek a szervezést, az adminisztrációt, valamint a matematikát és a tudományt veszik figyelembe.
A kritikai gondolkodás egyfajta gondolkodásmód, amelyben megkérdőjelezzük, értelmezzük, értékeljük, és döntést hozunk arról, amit olvasunk, hallunk, mondunk vagy leírunk. A „kritikus” kifejezés a görög „kritikos” szóból származik, amely „képes ítélni vagy megkülönböztetni”. A jó kritikai gondolkodás azt jelenti, hogy megbízható információk alapján megbízható ítéleteket hozunk.
Amíg a ráció ember KÜLSŐ forrásokban és konkrét tényekben bízik, az intuitív gondolkodás egy BELSŐ érzékelés, ahol az ember bízik a BELSŐ reakcióiban vagy megérzéseiben, testérzeteiben, amikor döntéshozatalról van szó. Az intuíciót gyakran úgy definiálják, mint a tudás megszerzésének képességét a ráció használata nélkül.
Említettük, hogy Arisztotelész művei tartalmazzák a logika, a ráció legkorábbi ismert formális tanulmányát. Vajon Ő, a modern európai tudomány atyja, mennyire hitt vagy bízott a belső megérzéseiben? Az biztos, hogy részt vett az „Eleusziszi Misztériumok”-ban, amelyeket az antik világ nagy tekintélyű kultikus központjában, az Athéntől kb. 20 km-re levő Eleusziszban tartottak. Arisztotelész ezt írta erről: „Tapasztalni annyi, mint tanulni”.
A misztérium, az intuíció jelentése: „emberi szóval kifejezhetetlen dolgok szemlélése, megélése, illetve megtapasztalása, a láthatatlan kinyilatkoztatásához való kapcsolódás.
A nagyagy két részre oszlik: a jobb és a bal féltekére. Ezeket a corpus callosumnak nevezett rostköteg köti össze, amely üzeneteket továbbít egyik oldalról a másikra. Mindegyik félteke a test ellenkező oldalát irányítja. Általában a BAL agyfélteke irányítja a beszédet, a szövegértést, a számolást és az írást. A JOBB agyfélteke irányítja a kreativitást, a térbeli képességeket, a művészi és zenei készségeket. A racionális témákhoz való kapcsolódása miatt a bal agyféltekét és a jobb oldalt a maszkulinhoz kapcsolják, amíg a jobb agyféltekét és a bal oldalt a femininhez.
A képzésünk alatt mindkét gondolatrendszer, mindkét agyfélteke előnyeit megtanítjuk kezelni, hogy gondolkodásunk, érzékelésünk a legmagasabb szinten tudjon működni.
A racionális gondolkodás egyik legértékesebb készsége a kritikus gondolkodás – a dolgok mögött megbúvó mélyebb összefüggések és okok megértése, valamint a döntéshozatal ennek alapján. Ebbe beletartozik saját magunk ismerete is, mivel a kognitív torzítások befolyásolhatnak bennünket egyéni traumáink miatt. Ugyanezek befolyásolhatják önbizalmunkat intuitív megérzéseink iránt.
Racionális ítélőképességünk, intuitív tisztánlátásunk egyik gyenge pontja lehet a megfelelésre, elfogadásra vágyásunk. Az 1950-es évektől használt „Asch-kísérlet” éppen erről szól. Egy szobába 9 színész és egy önkéntes ült le és egy táblán bemutatott vizuális információt kellett nevén nevezniük. Mondjuk egy almát. A színészek mind banánnak nevezték az almát. Banán, banán banán… A kísérlet természetes az önkéntesek reakciójáról szólt. Vajon nevén nevezi-e az almát megfelelési kényszere ellenére?
Az önkéntesek majd egy harmada AZONNAL banánnak mondta az almát. Kb. egy harmada kitartott az alma igaza, a racionális ítélőképessége és intuitív tisztánlátása mellett. 12 ismétlés után a résztvevők 74%-a adott legalább egy helytelen választ.
A vizsgálati eredményekkel kapcsolatban, a kísérletet kifejlesztő Asch kijelentette: „Aggodalomra ad okot, hogy az intelligens, jó szándékú fiatalok hajlandók a fehéret feketének nevezni.”
Ezért nem mehetünk el a ráció és intuíció témája mellett és ezért fontos része ez iskolánknak.