Ez a nyár valahogy más volt, mint a többi. Sárga helyett fehérebb fénnyel sütött a Nap, a néhány rettenetes meleg napot leszámítva, igazán kellemes meleg az időjárás. Két hetet vagy talán hármat leszámítva, még a légkondicionálót sem kellett működtetni (legalább spóroltunk is egy kicsit).
A nyári Napfordulón, június végén, csak úgy berobbant a nyár, aztán hirtelen minden lelassult és már július végén elhozta a szél az ősz illatát.
Én két hét szabadságon voltam és végre tényleg jót pihentem – a tenger mindig körbeölel és a sós víz meggyógyít. Ezért is csodálkoztam, hogy mi az oka annak, hogy olyan nagyon nehéz felkelni, pedig kialudtam magam. Vagy hogy nincs olyan nagy kedvem az új weboldallal foglalkozni, pedig aztán milyen gyönyörű lett. Vagy hogy végre bele kellene hallgatni abba a két online tanfolyamba, amit még júniusban vásároltam, de minek is? Pedig imádok tanulni.
Annyi mindent szeretek csinálni, újat építeni/létrehozni és most a fenekem ülök és sokszor csak aludni szeretnék? Mi történt? Hol van a teremtő erőm? Hol az a feneketlen kút, ami minden lépésemet elnyeli?
Mondhatnátok, hogy „biztosan több időt töltesz másokkal, mint magaddal és most le kellett ülnöd”. Alapvetően igazatok van – tényleg több időt töltök másokkal, mert ez a munkám, a hivatásom, a küldetésem és a szenvedélyem is. (Aki tudja ismeri az IKIGAI-t, akkor tudja, hogy ez a „best of”. Ha pedig ez így van, és aki ebben velem együtt nyakig benne van, jól tudja, hogy nagyon kell magunkra figyelni és vigyázni, mert egyrészt ha nem vagyunk jól, másoknak sem tudunk segíteni, másrészt ha nem gondoskodom a magam fejlődéséről, hogy „dumálok” másoknak hitelesen.)
De hát figyeltem és figyelek magamra! Mindennek stimmelnie kellene (vagy kellett volna), de mégis akkor MI VOLT EZ?
Ez nem volt más, mint a Sirius – Vénusz – Jupiter együttállása fűszerezve az ún. Oroszlánkapu nyílásával. (Ez utoljára 1681-ben történt.)
Mielőtt befejeznétek az olvasást, mert azt mondjátok, „wow, ez megint valami spirituális bullshit” annyit engedjetek megjegyezni, hogy ha a Hold óceánokat mozgat meg, akkor biztosak lehettek benne, hogy a ti testetekre is hatással van. Ha pedig egy napkitörés szét tudja rombolni a mobilhálózatokat, higgyétek el, bennetek is feszültséget tud okozni. Kb ugyanilyen hatást gyakorol – persze mindenki a magáét – az összes többi bolygó. (Egyébként ezt a 2022-es fizikai Nobel díj bizonyította is.)
Szóval a Sirius csillag az óegyiptomi kultúrában az idő-mérés központi eleme volt. A Sirius a tavasz vége felé 70 napra eltűnik a Horizontról és amikor július/augusztusban ismét felbukkan, akkor néhány napon belül megkezdődik a Nílus áradása. (Vagyis megkezdődött annak szabályozása előtt.) A Sirius felbukkanása az ókori Egyiptomban egyenlő volt az Újévvel, az új gazdasági évvel, a Teremtés kezdetével.
2025-ben csatlakozott ehhez a csillaghoz, a Vénusz – ami a szépségen kívül az alkotást magát szimbolizálja -, és a Jupiter, ami a hit, a bőség és az igazság. Az Oroszlánkapu ehhez már „csak” a Napot tette hozzá, ami a cselekvés, DE nem akármilyen cselekvés. Az Oroszlán, a bölcs király, aki tanul a múltból, másként csinálja és használja a teremtő erejét.
Szóval miért is voltunk lelassulva és miért éreztük magunkat fáradtnak? Mert Újat kezdeni és bőséget teremteni csak akkor lehet, ha rendet csinálunk, végre tanulunk a múltból és a régiek helyett más minták szerint kezdünk élni. Ez a nyár mindent az orrunkba tolt a lelassulással, amin változtatnunk kell még.
És nehogy azt gondoljátok, hogy én kimaradtam a buliból … szépen kaptam az ívet én is … nő ág … férfi ág … régi minták helyett jöhet az új … kis jajongás után – mert ez jár az egonak – neki veselkedtem … essünk túl rajta … mert lehet, hogy rövid távon fájdalmas a változtatás, de hosszú távon mindig megéri. És ezt honnan lehet tudni? Nincs dráma. Béke és nyugalom van.
És mindezek megkoronázása a szeptemberi teljes Hold és Napfogyatkozás. Nap és Hold, Férfi és Nő, Yin és Yang, jobb oldal és bal oldal, ráció és intuíció … EGYÜTT … az alkotás és teremtés varázslata.